ember és szabadság logó

A Magyarországi szcientológia lapja

A vallásszabadság egy valláskutató szemével

Az Ember és Szabadság interjút készített Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Tanszékének professzorával a lelkiismereti és vallásszabadságról

Ember és Szabadság: Professzor úr, Magyarországon ma aktuális kérdés a lelkiismereti és vallásszabadság. Ön mint valláskutató mit gondol erről?

Máté-Tóth András: Ahol emberek élnek, ott az emberi jogokról beszélni kell. Emlékeztetni kell az egyéneket alapvető emberi jogaikra, melyeknek az a legfontosabb jellegzetességük, hogy nem valamilyen hatalom adja az embernek – a vallásszabadságra vonatkozójogot sem –, hanem az veleszületik az emberrel. Bele van rejtve a pólyába, amikor még pici baba. Ez egy nagyon széles körűjog, a vallás gyakorlásának rendkívül széles körét biztosítja. Minden alkalommal, amikor egy-egy társadalom valamilyen szempontból újraszervezi magát, és le akarja szögezni azokat a legfontosabb értékeket, amelyekre mindenképpen építeni akar, mely értékeket – mondhatjuk – szentnek tekint, akkor ez is ezek közé tartozik.

A vallásszabadság kivívásának története nagyon hosszú és keserves történet. És még ma is vannak helyek a világban, ahol ezt a szabadságot a legkülönbözőbb módon erőteljesen korlátozzák.

A vallásszabadságra való emlékeztetés értelmiségi kötelezettség, és a vallásszabadságért vívott küzdelem – én úgy gondolom –nemcsak az állami intézményeknek, nemcsak a civil szervezeteknek, hanem a vallási szervezeteknek is kötelezettsége. De hát ezt, nyilván, én nem írhatom elő senkinek.

Ember és Szabadság: Ön szerint az új vallások tekintetében hogyan jelenik meg ez a vallásszabadság?

Máté-Tóth András: Nagyon gyakran tapasztalhattuk a történelem folyamán, hogy ha valahol egy vallási alternatíva jelent meg, akkor a fennálló rendszer és a fennálló vallások megpróbálták gátolni annak elterjedését. A missziójával és a vallás gyakorlásával szemben jogi gátakat emeltek, és akár erőszakos módon is felléptek ellene. Mindannyian ismerjüka történetet, és tudjuk, hogy amikor a kereszténység új, alternatív vallásként jelent meg, a keresztények évszázadokon keresztül vérükkel fizettek a vallásuk szabad gyakorlásáért.

Az iszlám országokban vagy akár Kínában – Tibet vonatkozásában – mind a mai napig tapasztalható, hogy a fennálló hatalmak jogi és egyéb adminisztratív eszközökkel lépnek fel az új vallásokkal szemben.

Ember és Szabadság: Miért van szükség alterntív vallásokra? Miért látunk új vallási mozgalmakat létrejönni, amikor vannak hagyományos vallások?

Máté-Tóth András: Erre a kérdésre nagyon sokfajta választ ad a vallásszociológia, a valláskutatás. Az egyik válasz az ember természetéből fakad. Változnak az idők, és a nagyobb hagyománnyal, illetve a nagyobb fokú intézményes beágyazottsággal rendelkező vallások nem igazán rugalmasak. Ezért aztán az újabb igényekre újabb válaszok születnek. Gyakorlatilag ez a dinamika a vallás egész történelmére jellemző. Soha sehol nem volt a világtörténelemben teljes mértékben homogén vallási kultúra.Mindig is voltak hosszabb vagy rövidebb ideig létező alternatívák. Amióta létezik a média meg az általános szabadságjogok, azóta a vallásszabadság is lehetőséget kap arra, hogy – elvileg – minden akadály nélkül lehessen újfajta tanokat megalkotni, terjeszteni, ehhez társakat gyűjteni, szervezeteket felépíteni, missziót végezni. Még hozzátenném, hogy azok közül a nagy kutatók közül, akik a 60-as években Amerikában, Németországban vagy Angliában kezdtek el az új vallási mozgalmakkal foglalkozni, ma többen megjegyzik a konferenciákon – és néha a publikációikban is –, hogy azt hitték, hogy ami 40 évvel ezelőtt érdekességnek és újdonságnak látszott, azzal még egyszer nem fognak találkozni. Bár néhány ezek közül eltűnt, de számos fennmaradt, és azóta is tűnnek fel új vallási közösségek.

Ember és Szabadság: Hogy látja ön ezeknek az új, alternatív vallási közösségeknek a társadalmi fontosságát?

Máté-Tóth András: Úgy gondolom, hogy egy társadalom minőségét megmérhetjük azzal is, hogy mennyire képes elfogadni a sokféleséget. Egy biztonságos társadalomban, ahol az embereknek nem kell különösebben a megélhetésük vagy a munkahelyük miatt aggódniuk, ott a vallási különbözőség sokkal jobban működik, mint az olyan társadalmakban, ahol nap mint nap sokan azzal kelnek és fekszenek, hogy a megélhetésük és az egzisztenciájuk bizonytalan.

Ember és Szabadság: Tehát a tolerancia akkor egy ilyen fokmérő?

Máté-Tóth András: Lehet ezt toleranciának is nevezni. De a tolerancia ebben az esetben valami olyasmi, hogy lehet ugyan más hitű ember és közösség, csak nekem ne legyen hozzá semmi közöm. Én inkább a vallási együttműködés kifejezést szeretem használni. Egy adott vallási közösségen belül is van sokféleség. Ezért gondolom úgy, hogy a tökéletes véleményhomogenitás vagy a hitvallás tökéletes homogenitása csak papíron állítható elő. Az emberek nem kaptafára készülnek. Nem vagyunk egyformák, és az azonos hitelveket is a saját élettapasztalatunkon átszűrve valljuk magunkénak, és ezt nem lehet homogénné tenni.

Ember és Szabadság: Tudjuk,hogy a kormányzat most tervezi az egyházak valamilyen módon történő kategorizálását. Ön szerint mit lehet elérni azzal, ha ilyen korlátoltan ítélkeznek az egyházak felett? Létrejöhet-e ezt követően bármiféle együttműködés?

Máté-Tóth András: Ez egy nagyon összetett kérdés, mert maga a cél is elemzendő, és akár vitatható, sőt vitatandó is. Amikor az állami hivatalok, hatóságok a vallásszabadság gyakorlásának kereteihez nyúlnak, akkor tulajdonképpen az a fő kérdés, hogy mit szeretnének elérni. Teljesen egyértelmű, hogy ma Magyarországon a vallásszabadság joga semmilyen értelemben nem korlátozható, hiszen azzal az ország vagy a kormány nemcsakaz Európai Unióból, hanem az európai kultúrából is kivetné önmagát.

Szóval, ez egy nagyon összetett világ. Úgy gondolom, hogya legfontosabb kérdés nem az, hogy egy-egy adott törvénykezési periódusban milyen eredményre jut a kormány; azok a vallási közösségek, amelyeknek hosszú távra visszanyúló hagyományaik vannak, amelyek a társadalom több evolúcióját is túlélték már, ezt is túl fogják élni.

A kérdés inkább az, hogy ez hosszú távon előnyös lesz-e vagy hátrányosan hat majd a társadalomra.

Ember és Szabadság: Azoka témák, amelyeket ön felvet, számos újabb kérdést is felvetnek. De ez mit jelent egy valláskutató számára?

Máté-Tóth András: Úgy gondolom, hogy a nehézség oka – és ezt a törvényhozással megáldott magyar honatyák, illetve a kormány tagjai is nagyon jól tudják –, hogy a vallás témakörében kevés információmegosztás történik a társadalmunkban. Ugyanebbe az akadályba ütköztek azok a specialisták is, akik megbízást kaptak a törvény előkészítésére. Ez az, aminek hiányában emberek a legegyszerűbb intellektuális válaszokhoz nem rendelkeznek megbízható adatokkal. Ma hazánkban a legtöbb ember számára a vallás a kereszténységet jelenti, és ami keresztény, az katolikus, és punktum. A többi pedig mellékes vagy akár zavaró. Az, hogy a törvényalkotási periódusban ezt az informáltsági szintet mennyire lehet megemelni, és hogy az egész társadalom vallással kapcsolatos diskurzusának minősége milyen mértékben javítható, mindannyiunk felelőssége. Nemcsaka törvényhozóké, nemcsak a miénk, szakembereké, hanem azoké is, akik önmagukat egyébként nem tekintik vallásosnak, vagy akár vallásosak is a maguk módján, de nem kapcsolódnak semmilyen vallásos intézményhez. Velük is meg kell értetni valahogy, hogy rajtuk is múlik, hogy milyen az ország minősége.