ember és szabadság logó

A Magyarországi szcientológia lapja

Küzdelem a nemzeti drogproblémával

Atléták és mások élesztik a drogmentes Magyarország eszményét. Az egész országra kiterjedő drogfelvilágosító kampány fél millió embert ért el.

Eljött a márciusi hideg szél korbácsolta reggel a Kossuth-téren. Úton a munkahelyére többszáz ember gyűlt össze, hogy lássa a tér közepén a nem mindennapi látványt: hét ember állt ott rövidnadrágban és pólóban, dideregve és várakozva. Legalább egyszer mindenki feltette magában a kérdést: "Nem fáznak?"

”De. Fáztak. De hát akkor mire vártak a hidegben?

A válaszért kicsit korábbra, kb. egy hónapot kell visszamennünk, amikor ugyanez a hét ember -– egy sportoló, egy adminisztrátor, egy lelki segítségnyújtást végző személy, egy értékesítési vezető, egy egyházi munkatárs, egy tréner és egy költő -– a Blaha Lujza tér egyik gyorséttermében találkozott. Elhatározták, megkeresik a módját, hogy hogyan juttassanak el egy üzenetet több tízezer polgárhoz. A körülmények, ahogy mondták, azonnali cselekvést kívánt.

A 2002-es adatok alapján ugyanis a hivatalosan feljegyzett heroinfüggők száma 10 000. A tényleges számot csak találgathatjuk: az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsának Kábítószerügyi Küldöttsége a magyarországi heroinnal és kokainnal való visszaélések számában nagymértékű növekedést jelentett, de a részletek még nem ismertek.

Viszont semmi sem utal csökkenő trendre, mivel a drogok használata az ifjúság egyre szélesebb rétegeit hatja át. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium jelentése szerint a marihuána, az amfetaminok és az extasy a leggyakoribb drogok Magyarországon, és a regisztrált kábítószer-fogyasztók 67%-a 15 és 24 év közötti fiatal.  A drogfogyasztó tizenévesek kora pedig folyamatosan alacsonyabb lesz.

Lehet tenni valamit ezzel kapcsolatban?

Egy dolog volt közös abban a hét magyarban ott, a gyorsétteremben ülve: valamennyien Szcientológia önkéntes lelkészek. Ez a hét magyar -– és több ezer társuk - –hisz abban, hogy igenis lehet tenni valamit.

És demonstrálták is bizonyosságukat a 2002-es év folyamán gyermekeknek tartott drogmegelőző előadásaik, az utcai drogokról igaz tényeket közlő 65 000 felvilágosító füzet kiosztása, és a városközpontokban tartott felvilágosító előadásaik révén. Augusztusban egy egész napos koncert volt a budapesti Nyugati téren, ahol jól ismert előadók és táncegyüttesek tá-mogatták fellépésükkel a kábítószerellenes küzdelem céljait.

De mindez valóban márciusban indult el, amikor ők heten abban az étteremben véglegesen eldöntötték, hogy 35 nap alatt körbefutják Magyarországot azzal a céllal, hogy a drogmentes élet üzenetét - –és a drogmentes élethez vezető megoldást -  – mindenhová elvigyék.

Tehát, azon a bizonyos márciusi reggelen a Kossuth téren a rajtpisztoly képzeletbeli dördülésére vártak.

Azt a "lövést"” Dr. Komáromi István, a Belügyminisztérium Közkapcsolatok Fõosztályának vezetõje és vezetõ fõtanácsosa  "dördítette el”".

"A drogmentes Magyarországba"”

"Tudjátok, hová futtok? -– kérdezte, miután az atléták cselekedete céljának fontosságáról beszélt. - –Hát, a drogmentes Magyarországba"” -– mondta, és útjukra indította a futókat.

Az 1900 km-es Drogmentes Magyarországért Maraton” ezekkel a szavakkal vette kezdetét.

A futás 35 napjáról, élményeiről, csodáiról, küzdelmeiről és győzelmeiről egy egész könyvet lehetne írni. De a kérdés inkább az, hogy mi vett rá hét embert arra, hogy több héten át tűző napon, orkán erejű szélben vagy szakadó esőben is lankadatlanul fusson?

A válasz egy cél, egy álom volt: a drogmentes Magyarország álma.  Az elhatározás, hogy elindítsanak egy Drogmentes Maratont Magyarországon a Szcientológia önkéntes lelkészek jelszavából fakadt: "LEHET VALAMIT TENNI EZZEL KAPCSOLATBAN."

”Hányszor hallotta az ember - –többször és több helyről, fontos és jelentõs személyektől - –, hogy "Semmit sem lehet tenni, ilyen az élet"”, vagy "Az ember legyen tisztában a korlátaival"”, vagy hogy "A világot úgysem lehet megváltani"”, és hasonlók. Az ember ezekután magára maradhat azzal a gondolattal, hogy "Ugyan, mit tudok tenni én egymagam? Hiszen semmilyen pozitív hatást sem tudok elérni."

”De az önkéntes lelkészek és más szcientológusok ezt világszerte másképp gondolják.

"Nem kell belenyugodnunk a drogfogyasztók, bűnesetek, halálesetek és visszaélések folyamatosan emelkedő számába”" -– mondta Fogarasi József, az egyik futó. - –"Lehet valamit tenni ezzel kapcsolatban!"

”És akkor kimondták, hogy végig fognak futni az országon, és meg fogják mutatni mindenütt, hogy a drogmentes élet különö-sen a nemzet ifjai számára igenis érdemes cél és üzenet.

Nagy nyilvános támogatás

Mint ahogy Kormány Emil, az egyik futó mondta: "A futás maga -– még ha 1900 kilométer is -– nem fog megoldást hozni." ”Ezért az útvonaluk mentén az atléták különböző anyagokat osztottak gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, hogy tájékoztassák és felvilágosítsák őket a drogokról szóló tényekről, illetve a bennük rejlő veszélyekről.  Kiáltványlapokon aláírásokat gyűjtöttek a polgároktól, akik szívesen vettek részt a rendezvényeken, és csatlakoztak a Drogmentes Magyarország eszméjéhez. Felírattak több száz gyereket, hogy "Drogmentes Kapitánnyá"” váljon -– ezt a programot egyébként világszerte a Szcientológia egyházak szponzorálják és szervezik.

Az atléták számos TV- és rádióinterjút is adtak. A rendezvényeken közismert sportolókkal és művészekkel léptek fel, akik egyértelműen a drog- és bűnözés mentes életre szólították fel az alkalmanként több száz főnyi közönséget.

Emellett felkeresték az érintett települések polgármestereit, rendőri vezetőit, iskolaigazgatóit, hogy a drogprobléma kezeléséről értekezzenek velük, és ismertessék nekik azt az egyedülálló, több, mint 70 %-os hatékonysággal működő  megoldást, a Narconon-programot, amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki, és már a világ 30 országában alkalmazzák.

Ez a Maraton -– amelyet már a kezdetektől fogva jó néhány csoport és személy támogatott - –,ahogy haladt keresztül az orszá-gon, egyre nagyobb és nagyobb támogatást élvezett.

A futókhoz csatlakozott a nemzetközi ultramaraton futás élvonalát képviselõ Frank Tibor, mint ahogy Pécsről az a négy diák is, aki 30 km-t futott együtt a csapattal. Az út mentén több ezren írták alá a Drogmentes Magyarországért tett fogadalmat.

De a Maraton céljának megvalósíthatóságára példa annak az iskolásnak az esete is, aki a "Drogmentes Kapitányok"” avatása után a betonkerítésnek hajítva törte szét az eddig magánál hordott extasy tablettát. A Maraton vándorkönyvében található számtalan támogató, sportoló, előadó, orvos, polgármester és tanár aláírása és elismerő szavai is fontosak– - az azonos célért történő összefogás megannyi bizonyítéka.

Ez a nemes célú atlétikai vállalkozás egyébként a Belügyminisztérium hivatalos honlapjának elsõ oldalán szerepelt.

Nemzeti erőfeszítések

Most önkéntes lelkészek Magyarország-szerte viszik tovább a futók szellemiségét. Több, mint fél millió magyar embert értek el egy fontos üzenettel a drogokról: "Lehet valamit tenni ezzel kapcsolatban."” Ez a jelmondat új erőt ad a reményeknek és az álmoknak. Minden egyes személy kiveszi a részét, és ez sokat számít. Mint ahogy a futók is kivették részüket, amikor elhatározták, hogy tudnak valamit TENNI ezzel kapcsolatban. Én tudom. Ott voltam. Futottam 35 napon át.