ember és szabadság logó

A Magyarországi szcientológia lapja

Csalás, agykárosítás – és haszon

A fiataloknak adott amfetaminok és más tudatbefolyásoló gyógyszerek pszichiátriai használata néhány országban, különösen az Egyesült Államokban, kikerült a kontroll alól és a magasba szökött. Az ilyen szerek virágzó illegális kereskedelmének következménye és velejárója a megnövekedett iskolai erőszak. A metilfenidát nevű szer (amely Ritalin néven van forgalomban) a valaha volt leggyakoribb amfetamin-tartalmú anyag, amelyet a gyerekeknek adnak.

 A „zavarok” közül, amelyekre a pszichiáterek felírják ezeket a szereket, leggyakoribb a figyelemhiányos zavar (ADD) és a figyelemhiányos hiperaktív zavar (ADHD). Ezeknek az állítólagos gyermekkori zavaroknak a „tünetei” – a pszichiáterek diagnosztikai kézikönyve alapján – olyanok, hogy életének egyik-másik pontján bármelyik gyerek viselkedésére ráillenek. Valójában ezek a zavarok és tüneteik nem alapszanak olyan bizonyítékokon, amelyeket patológiailag, neurológiailag vagy tudományosan meghatározott állapot alapján igazolni lehetne. Ezek helyett a pszichiáterek olyan „tüneteket” pipálnak ki, mint fészkelődik a székén; úgy válaszol a kérdésekre az osztályban, hogy nem várja meg, amíg rá kerül a sor; elveszíti a ceruzáit vagy más tárgyakat; képtelen csendesen játszani; „hanyag” munkát végez; és könnyen megzavarható. Más szóval, az egész feltevéssé és véleménnyé süllyed. Ezek és más ostoba „zavarok” – a „matematikai zavar”- tól a „másképp meg nem határozott tanulási zavar”-ig – biztosítják a kiszámlázható „mentális állapotok” tág területét, amelyekre drogokat lehet felírni.

 Ezek egyben biztosítják a pszichiáterek és a gyógyszergyártók számára a nyereség folyamatos áramlását is.

 Az elmúlt évtizedben a gyerekeknek az ADD és ADHD „kezelésére” adott serkentőszerek felírása több száz százalékkal növekedett. A tisztességtelen diagnózisokkal és drogozással kapcsolatos kétségek ezt ma már utólérik – beleértve azokat a tanulmányokat is, amelyek nemcsak hogy kétségbe vonják a serkentőszeres „kezelés” bármilyen hatásosságát, de aggasztó tényekről számolnak be ezek fiziológiai hatásait illetően is. Ez a bizonyíték magában foglal egy jelentést, amely az „Amerikai Orvosi Szövetség Folyóiratának” (Journal of the American Medical Association) 2001. aug. 22- 29-i számában jelent meg a Dr. Nora Volkow orvosdoktor által vezetett kutatásokról, miszerint Dr. Volkowhoz hasonlóan a tudományos kutatók is „pokolian meg voltak lepődve, amikor bizonyítékot találtak arra, hogy a metilfenidát (a Ritalin kémiai neve) erősebb, mint a kokain.


Erre nem számítottunk… Az adatok tisztán mutatják, hogy az a vélemény, miszerint a Ritalin enyhe serkentőszer volna, teljesen helytelen.” A kutatók elismerték, hogy a metilfenidát által az agyban hosszú távon okozott kémiai elváltozások ismeretlenek, bár a szert a gyerekeken több évtizede használják.

 Egy ideje már vannak jelei annak, hogy a serkentőszerek használata agyi károsodást okoz. A New York-i Buffalo Egyetem 2001. novemberében kiadott tanulmánya szerint a kutatás „…azt sugallja, hogy (a metilfenidát) az agysejtek felépítésében és működésében lehetségesen hosszú távú elváltozásokat okoz.”

 A pszichiáterek megtévesztő érveket használtak arra, hogy az amfetaminok használatát – különösen a gyerekek esetében – támogassák, azt állítva, hogy a dózisok túl „kicsik” ahhoz, hogy a szerek széles körben ismert veszélyeit előidézhetnék.

 Mindazonáltal tudományos bizonyítékok garmadája mutat rá, hogy a „kis” dózisok is meglehetősen veszélyesek. Amint azt Rochellys Dias, a stockholmi Karolinska Intézet neurobiológusa 2001 szeptemberében a svédországi „Dagens Medicine” című újságban közzétette: „A központi idegrendszert serkentő anyagok kis dózisaival történő kezelés hosszú távú elváltozásokhoz vezethet az agy azon részeiben, amelyek a memóriát és a figyelmet kezelik.”

 De a pszichiáterek amfetamin tartalmú szereinek veszélyei nem pusztán a függőségre, agykárosodásra, memória- és figyelmi problémákra korlátozódnak. Azt is jelentették róluk, hogy szívproblémákat és más fiziológiai károkat is okoznak – beleértve a rákot is.

 Dr. Samuel Epstein, a chicagói Illinois Egyetem Népegészségügyi Karának nyugalmazott közegészségtan professzora szerint az amerikai gyermekgyógyász társadalom „figyelmen kívül hagyja az egyértelmű bizonyítékokat, hogy a Ritalin rákot okozhat, és a szülők, tanárok, iskolai gyermekgondozók, de még a legtöbb gyermekgyógyász és pszichiáter sincs erről informálva, és nincs is ennek tudatában.” A Rákmegelőzési Egyesülés (Cancer Prevention Coalition) 2001. októberi beszámolója szerint Dr. Epstein különösen aggódik „a gyerekkori rák növekvő előfordulása miatt, ami az elmúlt néhány évtizedben mintegy 35%-kal nőtt.”